Hangerő növelő és normalizáló

A hangerő növelése a legegyszerűbb esetben annyi, hogy minden mintát ugyanannyival felszorzunk: +6 dB nagyjából kétszeres jelszintet jelent. Ezt a Kézi módban te adod meg. A gond az, hogy nem tudod, mennyi az elég: egy halk telefonos felvételnél lehet, hogy +15 dB kell, egy majdnem jó zenénél +2.

A normalizálás ezt kiszámolja helyetted. Az eszköz először megméri a felvétel átlagos, fül szerinti hangosságát, majd pontosan annyit erősít (vagy halkít), hogy a választott célértékre kerüljön. Így több felvétel is egyforma hangos lesz: egy podcast epizódjai, egy lejátszási lista dalai vagy egy tanfolyam videói.

A Csúcsra mód a régi, egyszerű normalizálás: a felvétel leghangosabb pontját −1 dBFS-re emeli. Ez soha nem okoz torzítást, de a hangosság érzetre nem lesz egyforma, mert egyetlen hangos csattanás is visszafogja az egészet.

A LUFS (Loudness Units relative to Full Scale) a hangosság szabványos mértékegysége (ITU-R BS.1770, Európában EBU R128). Nem a csúcsokat nézi, hanem azt, mennyire hangosnak hallja a fül a felvételt: a mély és a nagyon magas hangokat kisebb súllyal számolja, a csendes részeket kihagyja. Az eszköz ezt a szabványos mérést végzi el a böngésződben; a mérés a próbáinkban tizedes pontossággal egyezett az ffmpeg ebur128 mérőjével.

• −14 LUFS: a YouTube, a Spotify és a legtöbb streaming szolgáltatás erre hangolja a lejátszást. Zenéhez, YouTube-videóhoz, Reelshez ez a jó választás.
• −16 LUFS: podcastokhoz ajánlott érték (az Apple Podcasts ajánlása), beszédhez kellemesen hangos.
• −19 LUFS: hangoskönyvhöz, előadáshoz, hosszabb beszédhez, ahol nem akarsz túl harsány hangot.
• −23 LUFS: a tévés és rádiós műsorszórás európai szabványa (EBU R128).

Példa: egy halk, −32,7 LUFS-os felvételt (csúcsa −27,9 dBFS) a −14 LUFS-os cél +18,7 dB-lel erősít; az eredmény −14,0 LUFS, a csúcs −9,2 dBFS lett, a korlátozónak nem is kellett beavatkoznia.

Ha egy felvételt sokkal hangosabbra veszel, a leghangosabb pontjai (taps, nevetés, dobütés) túlléphetik a digitális maximumot. Ilyenkor a jel teteje egyszerűen levágódik, ami recsegő, kellemetlen torzítást (clippinget) okoz. Ezért az eszköz alapból bekapcsolt csúcskorlátozóval dolgozik: a −1 dBFS plafon fölé érő csúcsokat 5 ezredmásodperccel előre látva, simán lehalkítja, majd 80 ezredmásodperc alatt visszaengedi. A sztereó csatornák ugyanannyit halkulnak, így a hangkép nem tolódik el. A mentés után az eszköz kiírja, legfeljebb hány dB-lel kellett a csúcsokat visszafogni.

Ha nagyon halk, de egy-két hangos pontot tartalmazó felvételt erősítesz sokat, a korlátozó több munkát végez, és a dinamika (a halk és hangos részek különbsége) csökken. Ez beszédnél többnyire előny, zenénél viszont érdemes inkább mérsékeltebb célt választani. A −1 dBFS plafon azért kell, mert MP3-ba kódoláskor a csúcsok kicsit megnőhetnek.

• Telefonos hangjegyzet, interjú: a telefon mikrofonja messziről halkan vesz fel. A −16 vagy −19 LUFS-os cél a beszédet kellemesen hangossá teszi.
• Podcast-epizódok: ha minden epizódot ugyanarra a célra (−16 LUFS) normalizálsz, a hallgatónak nem kell epizódonként tekergetnie a hangerőt.
• Zene egy videóhoz vagy diavetítéshez: a −14 LUFS-os cél a YouTube és a közösségi oldalak lejátszási szintjéhez igazítja.
• Óvodai, iskolai műsor felvétele: a teremből felvett, halk hangot hangosíthatod, mielőtt megosztod a szülőkkel.

Videót (MP4, MOV, WebM) is betölthetsz: az eszköz a hangsávját bontja ki, és hangfájlként (MP3 vagy WAV) menti a hangosított változatot. Ha a videóba vissza kell tenni a hangot, azt egy videószerkesztőben teheted meg.

MP3-nál a 192 kbit/s jó minőségű, a 128 kbit/s beszédhez bőven elég, a WAV veszteségmentes, de nagy fájl. A feldolgozás teljesen a böngésződben fut: a felvétel nem kerül fel szerverre, ezért bizalmas hangjegyzetet, interjút is nyugodtan hangosíthatsz. Egy 3 perces sztereó dal mérése és erősítése átlagos gépen 1–2 másodperc, az MP3-kódolás ennél valamivel több.

Ha a felvételnek csak egy része kell, előbb vágd ki az MP3 vágóval; ha a tempóján változtatnál, a hang gyorsítása és lassítása eszköz segít.