Ha valaha összevetettél egy magyar és egy angol kottát vagy akkordos dalszöveget, valószínűleg belefutottál ebbe: a magyar H a nemzetközi B, a magyar B pedig a nemzetközi B♭ (Bb). Ugyanígy a módosított hangoknak is más a nevük: a magyar Cisz az angol C♯, az Esz az E♭. Ez az útmutató egy táblázatban mutatja meg a megfeleléseket, és elmagyarázza, honnan ered a különbség.
A hét alaphang
| Magyar | Nemzetközi (angol) | Szolmizálva C-dúrban |
|---|---|---|
| C | C | dó |
| D | D | ré |
| E | E | mi |
| F | F | fá |
| G | G | szó |
| A | A | lá |
| H | B | ti |
A magyar (és a német, osztrák, cseh, lengyel, skandináv) zenei hagyományban a hetedik alaphang neve H. Az angolszász világban és a legtöbb mai nemzetközi akkordjelölésben ugyanez a hang a B.
A B hang: a H egy félhanggal lejjebb
A magyar B a H-nál egy félhanggal mélyebb hang, vagyis a nemzetközi B♭ (B-flat, Bb). Ezért:
- a magyar B-dúr = angol B♭ major (akkordjel: B♭ vagy Bb),
- a magyar H-dúr = angol B major (akkordjel: B),
- a magyar h-moll = angol B minor (akkordjel: Bm),
- a magyar b-moll = angol B♭ minor (akkordjel: B♭m).
A legtöbb tévedés abból adódik, hogy egy nemzetközi akkordos dalszövegben a „B” akkordot magyar szemmel B♭-nek olvassuk. Ha a dalban H egyáltalán nem szerepel, de B igen, gyakran nemzetközi jelölésről van szó, és a „B” valójában a mi H-nk.
Honnan ered a különbség?
A középkori zeneírásban a B hangnak két változata volt: a mélyebbet kerek b-vel (b rotundum), a magasabbat szögletes b-vel (b quadratum) jelölték. A szögletes b alakja a kézírásban a h betűhöz hasonlított, és a német nyelvterületen ebből lett a H, míg a kerek b-ből a B. Az angol nyelv a B nevet a magasabb hangra tartotta meg, a mélyebbet pedig módosítójellel írja (B♭). A mai ♭ (bé) és ♮ (feloldójel) jelek is ebből a két b-alakból fejlődtek ki.
Kereszt és bé: -isz és -esz
A módosított hangok magyar neve a német hagyományt követi:
- kereszt (♯): a hang nevéhez -isz kerül: C♯ = Cisz, D♯ = Disz, F♯ = Fisz, G♯ = Gisz, A♯ = Aisz, E♯ = Eisz, H♯ = Hisz;
- bé (♭): a hang nevéhez -esz kerül: D♭ = Desz, G♭ = Gesz, C♭ = Cesz, F♭ = Fesz; a magánhangzóval kezdődőknél rövidebb: E♭ = Esz, A♭ = Asz; a H♭ pedig maga a B;
- kettős kereszt (𝄪): -iszisz, például Fiszisz; kettős bé (𝄫): például Eszesz, Asasz, és a H kétszer leszállítva Heszesz.
| Magyar | Nemzetközi | Magyar | Nemzetközi |
|---|---|---|---|
| Cisz | C♯ | Desz | D♭ |
| Disz | D♯ | Esz | E♭ |
| Fisz | F♯ | Gesz | G♭ |
| Gisz | G♯ | Asz | A♭ |
| Aisz | A♯ | B | B♭ |
| Eisz | E♯ | Fesz | F♭ |
| Hisz | B♯ | Cesz | C♭ |
Az egy sorban álló párok gyakran ugyanazt a billentyűt jelentik a zongorán (enharmonikus hangok, például Cisz = Desz), de a kottában a hangnem dönti el, melyik nevet használjuk.
Hangnemek neve: nagy és kis kezdőbetű
A magyar szokás szerint a dúr hangnem nagy, a moll kis kezdőbetűvel írandó: C-dúr, a-moll, Fisz-dúr, cisz-moll, B-dúr, b-moll. Az akkordjeleknél a nemzetközi forma terjedt el (C, Am, F♯m), csak a H és B különbsége marad meg: magyar akkordos dalszövegben a H7 a nemzetközi B7, a B a nemzetközi B♭.
Akkordos dalszöveg átírása
Ha egy dalt nemzetközi jelölésből magyarra (vagy fordítva) szeretnél átírni, vagy más hangnembe tennéd, az akkord transzponáló mindkét jelölést ismeri: be tudod állítani, hogy a bemenetben a B a B♭-t vagy a H-t jelenti, és milyen jelöléssel kéred az eredményt. Az egyes akkordok fogását az akkordtárban nézheted meg, például a H-dúr és a B-dúr gitárfogását.
Gyakori kérdések
A magyar B és az angol B ugyanaz a hang?
Nem. A magyar B az angol B♭ (Bb); az angol B a magyar H.
Hogyan mondják angolul a h-mollt?
B minor, akkordjellel Bm.
Mi az Esz és az Asz?
Az E♭ és az A♭ magyar neve. Mivel a hang neve magánhangzóval kezdődik, nem „Eesz”, hanem rövidebben Esz, illetve Asz.
Melyik a helyes: Cisz-dúr vagy Desz-dúr?
Mindkettő létező hangnem, és a zongorán ugyanazokat a billentyűket használja. A Cisz-dúr 7 keresztes, a Desz-dúr 5 bés, ezért a gyakorlatban többnyire a Desz-dúrt használják. Az előjegyzéseket a kvintkörön nézheted meg.
Miért van a német és a magyar jelölésben H?
A középkori szögletes b írásképéből lett H betű; a német nyelvterületen ez a jelölés rögzült, és a magyar zeneoktatás ezt a hagyományt vette át.
Utoljára ellenőrizve: 2026. november 12.