Szolmizáció és a Kodály-módszer: dó-ré-mi, kézjelek, betűkotta

A szolmizáció a hangok éneklésére szolgáló szótagrendszer: dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti. Magyarországon az iskolai ének-zene órán mindenki találkozik vele, mert a magyar zeneoktatás a Kodály-koncepcióra épül, amelynek egyik alappillére a relatív szolmizáció. Ebben az útmutatóban megnézzük, hogyan működik, miért hasznos, és hogyan írják le betűkkel.

Ha gyakorolni szeretnél, a szolmizáció átíró és gyakorló bármely hangnemben átírja a hangneveket szolmizációra és vissza, és le is játssza a dallamot.

Relatív és abszolút szolmizáció

Két rendszer létezik:

• Abszolút (fix) szolmizáció: a dó mindig a C hang, a ré mindig a D. Így használják például Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban, ahol a dó-ré-mi a hangok neve.
• Relatív (mozgó dó) szolmizáció: a dó mindig az adott dúr hangnem alaphangja. C-dúrban dó = C, G-dúrban dó = G, F-dúrban dó = F. A szótag tehát nem a hang magasságát, hanem a hangnemben betöltött szerepét nevezi meg.

A magyar oktatás a relatív szolmizációt használja. Ennek nagy előnye, hogy egy dallamot bármely hangnemben ugyanazokkal a szótagokkal lehet énekelni: a „Boci, boci tarka” mindig szó–mi–szó–mi kezdetű, akár C-ből, akár D-ből énekeljük.

A hét szótag és a hangközök

A dúr hangsorban két helyen van félhanglépés: mi–fá és ti–dó között. Minden más szomszédos szótag között egészhang-lépés van. Ezt fejben tartva bármely hangnemben megtalálod a hangokat. A magyar jelölésben a H a nemzetközi B, a B pedig a nemzetközi B♭ – erről részletesen a H vagy B? útmutatóban írtunk.

Moll: miért lá az alaphang?

A relatív szolmizációban a moll hangnemek alaphangja a lá. Az a-moll a C-dúr párhuzamos mollja, ugyanazokkal a hangokkal: a lá itt az A hang, a dó pedig továbbra is C. Így az a-moll skála: lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá.

Ezért mondják, hogy a mollban „lá-moll” szerint szolmizálunk: a dó helye nem változik a párhuzamos dúrhoz képest. Az összhangzatos mollban a 7. fokot felemeljük; a-mollban ez a Gisz, szolmizálva szi (felemelt szó).

Módosított hangok: di, ri, fi, szi, li, ma, ta

Ha egy dallamban a hangnemen kívüli, módosított hang szerepel, a szótag magánhangzója változik. A magyar gyakorlatban a leggyakoribbak:

• felemelt hangok: di (felemelt dó), ri (felemelt ré), fi (felemelt fá), szi (felemelt szó), li (felemelt lá);
• leszállított hangok: ta (leszállított ti), ma (leszállított mi).

Példa C-dúrban: a Fisz hang szolmizálva fi, a B hang ta. A-mollban (összhangzatos) a Gisz szi.

Betűkotta: d r m f s l t

A betűkotta a szótagok kezdőbetűjével írja le a dallamot: d r m f s l t. A ritmust a betűk fölé írt ritmusjelek (szárak, gerendák) adják meg, így kotta nélkül, egy sorban le lehet írni egy dalt.

Az oktávot vesszőkkel jelölik:

• d' (felső vessző): egy oktávval feljebb, a felső dó;
• d (jel nélkül): az alapoktáv;
• l, (alsó vessző): egy oktávval lejjebb, például az alsó lá.

Egy egyszerű példa: s m s m | s s m – szó–mi lépésekből álló, gyerekdalokra jellemző dallam betűkottával. Ha betűkottát szeretnél hangnevekre átírni, válaszd ki a hangnemet a szolmizáció átíróban, és írd be a betűket.

Pentaton: dó, ré, mi, szó, lá

A pentaton (ötfokú) hangsor félhanglépés nélküli öt hang. A régi stílusú magyar népdalok jelentős része ilyen hangkészletre épül, ezért a Kodály-módszer a gyerekeknek először a szó–mi, majd a lá–szó–mi, később a dó–ré–mi–szó–lá hangokat tanítja, és csak ezután a fá-t és a ti-t. A pentaton hangsort a skálák eszközben bármely alaphangról megnézheted és meghallgathatod.

Kézjelek

A Kodály-módszerben minden szótaghoz tartozik egy kézjel, amelyet a tanár (vagy a tanuló) éneklés közben mutat. A kézjelek magassága is követi a hangmagasságot: a mély hangot lejjebb, a magasat feljebb mutatják. A rendszer John Curwen 19. századi angol tanár kézjeleiből ered, amelyeket a magyar zenepedagógia átvett és továbbfejlesztett.

A kézjelek segítenek a hangköz „látásában”: a dó és a felső dó között a kéz egy oktávnyit mozdul, a mi–fá félhanglépésnél a kéz csak kicsit fordul. Az egyes kézjelek leírását a szolmizáció gyakorló eszközben találod.

A Kodály-koncepcióról röviden

Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző és zenepedagógus nevéhez fűződik az a zeneoktatási szemlélet, amely szerint a zenei írás-olvasás mindenki számára elérhető, és az anyanyelvi zenére, a népdalra épül. Az eszközei a relatív szolmizáció, a kézjelek, a ritmusnevek (például ta, ti-ti) és a betűkotta. A magyar iskolai tantervben 1945 óta jelen van. A „Népzenei örökség megőrzése a Kodály-koncepcióval” 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzésének jó gyakorlatait gyűjtő listájára.

Gyakori hibák

• A dó-t mindig C-nek venni. A relatív szolmizációban a dó a hangnemmel együtt mozog. G-dúrban a C hang fá, nem dó.
• Mollban a dó-t az alaphangra tenni. Mollban az alaphang lá; a dó a párhuzamos dúr alaphangja (a-mollban C).
• A H és a B összekeverése. F-dúrban a fá hangja B (a nemzetközi B♭), nem H.
• A félhanglépések elfelejtése. A mi–fá és a ti–dó félhang; ha ezt egészhangnak énekeled, a dallam „hamis” lesz.

Gyakori kérdések

Mi a különbség a dó-ré-mi és a C-D-E között?

A C-D-E a hangok abszolút neve, a dó-ré-mi a relatív szolmizációban a hangnemen belüli szerepüket jelöli. C-dúrban a kettő egybeesik, más hangnemben nem.

Miért szó és nem szol?

A magyar szolmizációban a szótag „szó”. Más nyelvekben „sol” vagy „so” a megfelelője; a magyar alak a kiejtést követi.

Miért ti és nem szi?

A régebbi, latin eredetű rendszerben a 7. fok neve „si” volt. A Curwen-féle angol rendszer „ti”-re változtatta, hogy minden szótag más kezdőbetűvel induljon (a szó-val ne ütközzön); a magyar rendszer is a ti-t használja. A „szi” nálunk a felemelt szó.

Hogyan szolmizáljak egy moll dalt?

Keresd meg a párhuzamos dúr hangnemet (a moll alaphang fölötti kis terc), annak alaphangja lesz a dó. A moll dal alaphangja ekkor lá. Az eszközünk a moll hangnem kiválasztásakor ezt automatikusan elvégzi.

Mit jelent a vessző a betűkottában?

A felső vessző (d') egy oktávval magasabb, az alsó vessző (l,) egy oktávval mélyebb hangot jelöl.