G-code néző: gcode viewer rétegenként

A G-code a nyomtató nyelve: soronként leírja, hova mozogjon a fej, milyen gyorsan, és mennyi filamentet toljon közben. A szeletelő ebből a fájlból áll elő, és ezt küldöd a nyomtatónak.

A G-code néző (gcode viewer) a fájlt visszaalakítja látható útvonallá. Hasznos, ha:

• kapott vagy letöltött G-code-ot akarsz ellenőrizni, mielőtt elindítod;
• egy hibás nyomat okát keresed, és látni akarod, melyik rétegnél történt valami szokatlan;
• meg akarod nézni, hol lesz támasz, áthidalás, vasalás vagy vékony fal;
• szeletelő nélkül, akár telefonon akarod kiolvasni az időt és az anyagigényt.

Minden a böngésződben történik, a fájl nem kerül fel szerverre. A feldolgozás külön szálon fut, így egy nagy, több százezer soros fájl sem akasztja meg az oldalt. A PrusaSlicer, az OrcaSlicer, a Bambu Studio, a Cura, a SuperSlicer és a Simplify3D kimenetét is olvassuk, Marlin és Klipper alatt egyaránt.

Fájl	Honnan jön	Mit csinálunk vele
.gcode	bármelyik felsorolt szeletelő	sima szövegként olvassuk
.bgcode	PrusaSlicer, újabb Prusa nyomtatók	a böngészőben kibontjuk, a beágyazott előnézeti képpel együtt
.gcode.3mf	Bambu Studio, OrcaSlicer szeletelt exportja	kicsomagoljuk; több tálcánál tálcát választhatsz

Miért létezik a .bgcode? A szöveges G-code bőbeszédű: minden sor betűkkel írja ki a parancsot és a számokat. A bináris G-code ugyanezt tömörítve tárolja (a G-code-blokkokat MeatPack-kódolással és Heatshrink-tömörítéssel), ezért a fájl lényegesen kisebb, gyorsabban átmegy hálózaton, és a nyomtató könnyebben kezeli. Külön blokkban tárolja az adatokat (nyomtató, idő, anyag) és az előnézeti képet. Szövegszerkesztővel viszont nem olvasható, ezért kell hozzá dekódoló, és ezt a néző elvégzi.

A .gcode.3mf nem modell, hanem egy ZIP-csomag, amelyben tálcánként van egy kész G-code és egy előnézeti kép. Ha a modellt akarod látni, és nem az útvonalat, a sima projekt-3MF-et a 3MF megnyitóban nyisd meg.

• Típus szerint: külső és belső fal, kitöltés, tömör kitöltés, támasz, szoknya és perem, áthidalás, túlnyúló fal, vasalás, résfeltöltés, törlőtorony. A jelmagyarázat elemeire kattintva el is rejtheted az egyes típusokat, például a kitöltést, hogy a falakat lásd. Ehhez a szeletelő megjegyzései kellenek, amelyeket a felsorolt szeletelők beleírnak.
• Sebesség (mm/s): látszik, hol lassít a szeletelő (külső fal, kis rétegek, túlnyúlások), és hol megy teljes sebességgel.
• Anyagáram (mm³/s): a térfogatáram, vagyis mennyi műanyagot kell másodpercenként megolvasztani.
• Vonalszélesség (mm): a rétegvastagságból és az extrudált mennyiségből számolva.
• Hőmérséklet és ventilátor (%): hasznos hőmérséklet-tornyoknál, és ha egy rétegnél gyanús a hűtés.
• Magasság: egyszerű, kéktől pirosig tartó színezés, a Z-irányú hibák kereséséhez.

A üresjáratokat (travel) be is kapcsolhatod. Sok hosszú üresjárat a modell felett szálhúzásra (stringing) utalhat. A csak az aktuális réteg nézetben egyetlen réteget vizsgálhatsz zavaró háttér nélkül.

A hotend csak véges mennyiségű műanyagot tud másodpercenként megolvasztani. A térfogatáram nagyjából így számolható:

anyagáram (mm³/s) ≈ vonalszélesség × rétegvastagság × sebesség

Példa: 0,45 mm széles vonal, 0,2 mm-es réteg, 200 mm/s: 0,45 × 0,2 × 200 = 18 mm³/s. A néző ezt a G-code-ból pontosabban számolja: a filament keresztmetszetéből, a milliméterenként kitolt filamentből és a sebességből.

Hogyan olvasd a színeket?

• Ha a csúcsértékek meghaladják a hotended határát, ott alulextrudálás várható: vékony, lyukacsos kitöltés, gyenge rétegtapadás. A néző jelmagyarázata szerint PLA-nál ez a határ jellemzően 12–25 mm³/s között van, gépenként eltérően.
• Ha a vonalszélesség egy-egy szakaszon kiugróan vastag vagy vékony, ott túl- vagy alulextrudálás lehet, például egy rossz flow-beállítás vagy egy hibás profil miatt.
• Ha egy réteg sebessége feltűnően alacsony, a szeletelő valószínűleg a minimális rétegidő miatt lassított.

A saját géped határát a flow és térfogatáram kalkulátorral mérheted ki.

A rétegcsúszkával az első rétegtől a legfelsőig lépkedhetsz; az aktuális réteg élénk, az alatta lévők halványabbak. Minden rétegnél kiírjuk a Z-magasságot, a rétegvastagságot, a rétegidőt, a hőmérsékletet és a ventilátor fordulatát.

A rétegidő-grafikon oszlopdiagramon mutatja, melyik réteg mennyi ideig tart. Egy oszlopra kattintva az adott rétegre ugrasz. A nagyon rövid rétegidő (például egy keskeny torony teteje) gyenge hűtésre és deformálódó részletre utalhat. A kiugróan hosszú réteg gyakran egy nagy, tömör felület vagy egy támaszréteg.

A lejátszás az aktuális réteg útvonalát rajzolja ki mozgás közben, 1× és 500× közötti sebességgel. Egy jelölő mutatja a fúvóka helyét, a csúszkával pedig a rétegen belül előre-hátra tekerhetsz. Így jól látszik, hol kezdődik a varrat, milyen sorrendben készülnek a falak, és hogyan fektetik le az áthidalást.

Az aktuális nézetről PNG-képet is menthetsz, például egy hibajelentéshez.

A szeletelő a saját becslését megjegyzésként a fájlba írja. Ha ez megvan, azt mutatjuk, és mellé a saját becslésünket is. Ez a gyorsulást és a kanyarodást is modellezi, nem csak a távolságot osztja el a sebességgel. Saját tesztfájljainkon néhány százalékon belül volt a szeletelő értékétől. Ha a fájlban nincs szeletelő-becslés, ezt a számot látod.

További adatok:

• filament hossza méterben és tömege grammban (a szeletelőé, vagy a filament átmérőjéből becsülve);
• méret X × Y × Z mm-ben, és hogy hol van a nyomat a tárgyasztalon;
• rétegek száma és vastagsága;
• legmagasabb fúvóka- és asztalhőmérséklet;
• szerszámváltások száma többszínű vagy többanyagú nyomatnál;
• a nyomtató, szeletelő, fúvóka és anyag neve, ha a fájl megjegyzései tartalmazzák;
• a szeletelő előnézeti képe, ha van a fájlban.

A kapott időt és tömeget beírhatod a nyomtatási költség kalkulátorba. A néző csak megjelenít: a G-code-ot nem szerkeszti, és nem küldi el a nyomtatónak.