Hash generátor: SHA-256 és MD5 szövegből és fájlból

A hash (kriptográfiai ujjlenyomat) egy rögzített hosszúságú érték, amelyet egy algoritmus tetszőleges adatból – szövegből vagy fájlból – számol ki. Ugyanabból az adatból mindig ugyanaz a hash jön ki, de ha egyetlen bit is megváltozik, a hash teljesen más lesz. Visszafelé viszont nem működik: a hash-ből az eredeti adat nem állítható elő.

Ezért a hash kiválóan alkalmas annak ellenőrzésére, hogy egy fájl vagy szöveg pontosan ugyanaz-e, mint amire a hash készült. A szoftverletöltő oldalak gyakran közlik a fájl SHA-256 vagy MD5 hash-ét: ha a letöltött fájlból számolt érték egyezik vele, a fájl nem sérült meg és nem cserélték ki.

Algoritmus	Hossz	Mire használható ma?
MD5	128 bit (32 jegy)	gyors épségellenőrzés, régi rendszerek; biztonsági célra nem
SHA-1	160 bit (40 jegy)	régi rendszerek, Git; biztonsági célra nem ajánlott
SHA-256	256 bit (64 jegy)	a mai alapértelmezés: letöltések, aláírások, blokklánc
SHA-384	384 bit (96 jegy)	magasabb biztonsági igényhez
SHA-512	512 bit (128 jegy)	magasabb biztonsági igényhez, 64 bites gépeken gyors

Az eszköz egyszerre mind az ötöt kiszámolja, így nem kell előre tudnod, melyikre lesz szükséged.

1. Töltsd le a fájlt, és a letöltési oldalon keresd meg a közölt hash-t (gyakran „SHA256”, „checksum” vagy „ellenőrzőösszeg” néven).
2. Válaszd a Fájlból fület, és húzd be a fájlt.
3. Illeszd be a közölt értéket az összevetés mezőbe.
4. Ha az eszköz egyezést jelez, a fájl hibátlan. Ha nem, töltsd le újra, és ellenőrizd, hogy a hivatalos oldalról töltöttél-e le.

A fájl nem kerül fel sehova: a böngésződ olvassa be és számolja ki az ujjlenyomatot, ezért nagy vagy bizalmas fájlokat is ellenőrizhetsz. Legfeljebb 1 GB-os fájllal dolgozik; nagyon nagy fájlnál a szabad memória szabhat határt.

Szövegnél a hash a szöveg UTF-8 kódolású bájtjaiból készül, ahogy a legtöbb program és programnyelv is számolja. Ezért az ékezetes betűk helyesen szerepelnek, de figyelj a láthatatlan különbségekre: egy sorvégi szóköz, egy záró sortörés vagy a Windows-féle sortörés (CR LF) más hash-t ad, mint a nélkülük lévő szöveg. Ha két rendszer más hash-t számol ugyanarra a szövegre, általában ez a magyarázat.

A kimenetet kisbetűs hexadecimális formában adja, de nagybetűsre vagy Base64-re is válthatod; egyes API-k és aláírási sémák Base64-et várnak.

Szöveg esetén az eredmény gépelés közben frissül.

Gyakori tévedés, hogy a jelszavakat elég MD5-tel vagy SHA-256-tal „titkosítani”. A hash nem titkosítás, és a gyors algoritmusokkal hash-elt jelszavak a mai gépekkel hatalmas sebességgel próbálgathatók, főleg ha rövidek vagy gyakoriak. Jelszavak tárolására erre tervezett, szándékosan lassú eljárás való (például Argon2, bcrypt, scrypt), egyedi „sóval”.

Az MD5 és a SHA-1 esetében már az is ismert, hogyan lehet két különböző adatot előállítani azonos hash-sel, ezért digitális aláírásra sem alkalmasak. Fájlok véletlen sérülésének kiszűrésére viszont még ma is használják őket. Új rendszerhez a SHA-256 a jó alapértelmezés. Minden a böngésződben történik, sem a szöveg, sem a fájl nem kerül fel szerverre.

• Adatok összevetése: két nagy fájl vagy adatbázis-export egyezését nem kell soronként ellenőrizni; ha a hash-ük azonos, a tartalmuk is.
• Duplikátumok keresése: azonos képek vagy dokumentumok más néven is ugyanazt a hash-t adják.
• Gyorsítótárazás és verziókezelés: a Git a fájlok és változások azonosítására hash-t használ, a weboldalak pedig a fájlnevekbe írt hash-sel jelzik, ha egy stíluslap vagy szkript megváltozott.
• API-aláírások: sok szolgáltatás a kéréseket egy titkos kulccsal és SHA-256-tal aláírva várja (HMAC); a tesztelésnél a hash formátumának ellenőrzésére ez az eszköz is jó, bár a kulcsos HMAC-ot nem számolja.

A hash-ek mellett egy gombbal kimásolhatod az értéket, a beállított formátumban.