Hogyan használd?
- Válaszd ki a verziót: v4 vagy v7.
- Add meg, hány azonosító kell.
- Állítsd be a formátumot: kisbetű vagy nagybetű, kötőjellel vagy anélkül, kapcsos zárójelben, idézőjelben.
- Kattints a generálásra, majd másold ki vagy töltsd le.
Mi az a UUID?
A UUID (Universally Unique Identifier, univerzálisan egyedi azonosító) egy 128 bites szám, amelyet általában 32 hexadecimális jegyként, kötőjelekkel öt csoportra osztva írnak le: 550e8400-e29b-41d4-a716-446655440000. A Microsoft világában ugyanezt GUID-nak hívják, gyakran kapcsos zárójelben.
A UUID célja, hogy központi nyilvántartás nélkül, bárhol létrehozott azonosítók se ütközzenek. Ezért használják adatbázisok elsődleges kulcsaként, fájlok, üzenetek, rendelések, munkamenetek és eszközök azonosítására, valamint elosztott rendszerekben, ahol több szerver egymástól függetlenül hoz létre rekordokat. A szabványt jelenleg az RFC 9562 írja le.
v4 vagy v7?
- v4 (véletlen): 122 bitje véletlenszerű. Ez a legelterjedtebb változat, mert egyszerű és semmit nem árul el a létrehozásáról. Annyi lehetséges értéke van, hogy két azonosító egyezésének esélye a gyakorlatban elhanyagolható.
- v7 (időrendbe rendezhető): az első 48 bitje a létrehozás ideje ezredmásodpercben, a többi véletlen. Az így készült azonosítók időrendben rendezhetők, ami adatbázisokban sokat számít: az indexek kevésbé töredeznek, a beszúrás gyorsabb, és az azonosítóból a létrehozás ideje is kiolvasható.
Új adatbázishoz kulcsnak a v7 a jobb választás, ha a létrehozás idejének láthatósága nem gond. Ha az azonosító semmit nem árulhat el (például nyilvános hivatkozásokban), maradj a v4-nél.
A régebbi v1 változat a gép hálózati címét és az időt használta, ami adatvédelmi gondokat okozott; ezért ma a v4 és a v7 az ajánlott.
A formátum beállításai
| Beállítás | Példa |
|---|---|
| alapértelmezett | 3f2b8c1e-9d4a-4f6b-8e2c-1a7d5b9c0e34 |
| nagybetűs | 3F2B8C1E-9D4A-4F6B-8E2C-1A7D5B9C0E34 |
| kötőjelek nélkül | 3f2b8c1e9d4a4f6b8e2c1a7d5b9c0e34 |
| kapcsos zárójelben (GUID) | {3f2b8c1e-9d4a-4f6b-8e2c-1a7d5b9c0e34} |
| idézőjelben, vesszővel | "3f2b8c1e-9d4a-4f6b-8e2c-1a7d5b9c0e34", |
Az idézőjeles, vesszős forma programkódba vagy JSON-tömbbe másoláshoz kényelmes. A kötőjel nélküli forma rövidebb, például fájlnevekhez. A kis- és nagybetű között a UUID-ban nincs különbség, a szabvány a kisbetűs írást ajánlja.
Mennyire biztonságos és egyedi?
Az azonosítók a böngésző kriptográfiai véletlenszám-generátorával készülnek, ugyanazzal, amelyet a titkosítás is használ, így a véletlen bitek kiszámíthatatlanok. A v4 azonosítók között az ütközés esélye olyan kicsi, hogy a gyakorlatban kizárható, még milliárdos mennyiségnél is.
Fontos különbség azonban: a UUID azonosító, nem jelszó. Ha valami csak akkor érhető el, ha valaki ismeri az azonosítóját (például egy titkos link), használj v4-et, és gondold át, kell-e további védelem. A v7 azonosítóból a létrehozás pontos ideje kiolvasható, ezért nyilvános helyen ez információt szivárogtathat.
Tömeges generálás
Egyszerre akár 10 000 azonosítót is kérhetsz, például tesztadatokhoz, adatbázis feltöltéséhez vagy egy táblázat azonosítóoszlopához. A v7 azonosítókat az eszköz időrendben adja ki, és ha ugyanabban az ezredmásodpercben több készül, azokat is rendezi. Az eredményt szövegfájlként letöltheted, vagy egy oszlopba másolhatod.
Programozásban a legtöbb nyelvnek van beépített UUID-függvénye (JavaScriptben a crypto.randomUUID() v4-et ad), de egy gyors teszthez, egy konfigurációs fájlhoz vagy egy táblázathoz kényelmesebb itt generálni. Minden a böngésződben történik, az azonosítók nem kerülnek fel szerverre, és nem tároljuk őket.
A generálás a gombra kattintva fut le, és minden kattintás új azonosítókat ad.
A UUID felépítése
Egy UUID 32 hexadecimális jegyből áll, a 8-4-4-4-12 csoportosításban. Két pozíciónak külön jelentése van:
- A harmadik csoport első jegye a verziót mutatja: a v4 azonosítóban ez mindig 4, a v7-ben mindig 7. Ebből egy pillantással látszik, milyen módszerrel készült az azonosító.
- A negyedik csoport első jegye a változatot (variant) jelzi: a szabványos azonosítókban 8, 9, a vagy b.
A v7 azonosító első 12 jegye (48 bit) a létrehozás Unix-ideje ezredmásodpercben, hexadecimálisan. Ha például az első 12 jegy 019a4..., abból a Unix timestamp átváltóval kiolvasható, mikor készült. Az ezt követő jegyek véletlenszerűek, így ugyanabban az ezredmásodpercben készült azonosítók is különböznek.
A „nulla UUID” (csupa 0) és a „max UUID” (csupa f) különleges értékek, amelyeket egyes rendszerek üres vagy határértékként használnak; a generátor ilyet nem ad.
Gyakori kérdések
Látja valaki a generált azonosítókat?
Nem. minden lépés helyben, a böngésződben fut; mi nem kapjuk meg, amit megnyitsz vagy beírsz. A generált azonosítókat nem tároljuk.
Mi a különbség a UUID és a GUID között?
Ugyanazt jelentik. A GUID a Microsoft elnevezése, és gyakran kapcsos zárójelben írják.
Melyiket válasszam adatbázis-kulcsnak?
Új rendszerhez általában a v7-et, mert időrendben rendezhető, így az indexek hatékonyabbak. Ha az azonosító semmit nem árulhat el, a v4-et.
Ismétlődhet egy UUID?
Elméletileg igen, gyakorlatilag nem: a v4-ben 122 véletlen bit van, így az ütközés esélye elhanyagolható.
Hány azonosítót generálhatok egyszerre?
Egyszerre legfeljebb 10 000-et, és ez bármikor megismételhető.
Utoljára módosítva: 2026. november 3.